Szegedi Szimfonikus Zenekar

Szegedi Szimfonikus Zenekar

Első adataink szegedi városi zenekarról a XVIII. század elejéről vannak, amikor „kvártélyház” épült „a város zenészeinek”.  Az 1700-as évek végén már operaelőadásokat is tartottak Szegeden, amelyekben ugyan a színpadon vándorló német társulatok játszottak, de helyi zenekar működött közre. A XIX. század során több-kevesebb megszakítással, különböző szervezeti keretekben és elnevezésekkel működött városi zenekar. Az árvízi katasztrófa utáni fejlődés fontos állomása volt a Városi Színház 1883-as megnyitása, amelyben a zenés műfajok kezdettől fogva hangsúlyosan szerepeltek, ezzel komoly zenekarra volt szükség. Igazi minőségi ugrást a Szegedi Filharmonikus Egyesület zenekarának 1919-es magalakulása jelentett, ekkor jött létre a mai értelemben vett szimfonikus zenekar, amelynek élén 1934-től egy évtizeden át a fiatal Fricsay Ferenc állt, és ezekben az években olyan nagyságok is megfordultak karmesteri pódiumán, mint Willem Mengelberg, Erich Kleiber, vagy az operáját dirigáló Pietro Mascagni.

A Szegedi Szimfonikus Zenekar nevet 1969-ben vette fel a zenekar, amikor a legendás karmester és zeneszerző, Vaszy Viktor önálló intézménnyé szervezte az együttest.  A zenekar a helyi koncertélet bázisa, folyamatos szereplője a nemzetközi pódiumoknak, emellett az operajátszás alapját jelenti az ország második legnagyobb operatársulatánál, a Szegedi Nemzeti Színházban.

A koncertélet – ezzel a zenekar – fejlődésében jelentős szerepet vállaltak vezető karmesterei: az alapító-karnagyot követve 1975-től Pál Tamás, 1983-tól Oberfrank Géza, 1989-től egy rövid időre ismét Pál Tamás, majd 1991-től 1999-ig Acél Ervin állt a zenekar élén. 1999-ben kapott igazgató-karnagyi kinevezést a zenekar jelenlegi szakmai vezetője Gyüdi Sándor.  Az intézményvezetői és vezető karnagyi funkció 2008-ban, Gyüdi színházi főigazgatóvá történő kinevezésekor vált szét: öt évig Baross Gábor volt az igazgató, őt 2013-tól Lukácsházi Győző követi az intézmény élén.

A zenekar karmesteri dobogóján vezető karmesterein kívül számos jelentős művész állt, t. k. Lamberto Gardelli, Carlo Zecchi, Ferencsik János, Kórodi András, Erdélyi Miklós, Lukács Ervin, Fürst János, Medveczky Ádám, Kocsis Zoltán, Kovács János, szólistaként rendszeresen szerepelnek kiváló magyar és külföldi művészek. Az együttes szinte egész Európát bejárta, emellett a kilencvenes években nagy sikerrel mutatkozott be Tajvan, Szingapúr, Brazília és Kína közönsége előtt is. Lemezei a Hungaroton mellett olasz, spanyol, német, dán, belga, angol és amerikai cégeknél jelentek meg.